Én mindenképp küzdeni fogok értünk...

avagy mire jó az egyéni rendszerszemléletű párterápia...

Előfordul, hogy Ön ugyan dolgozni szeretne párkapcsolata jobbításán, meg szeretné oldani a felmerülő problémákat, s ezért hajlandó külső segítséget kérni, ám a párja másképp gondolja, Ő nem akar párterápiába kezdeni. Ennek sokféle oka lehet: Például úgy érzi, nem képes megnyílni egy idegen előtt, és személyes dolgokról beszélni, vagy nem hisz abban, hogy egy kívülálló segíthetne a kapcsolati nehézségeiken, esetleg úgy véli, nem olyan nagy a baj, hogy külső támogatásra lenne szükség.

Ha tehát Ön nem érzi jól magát a kapcsolatában, mindenképpen változtatni szeretne, és úgy látja, hogy ez egyedül nem megy, a társát viszont nem sikerül sehogyan sem meggyőzni arról, hogy közösen belefogjanak egy terápiás folyamatba, akkor segítséget nyújthat az egyéni rendszerszemléletű párterápia, mely hatékonyságát épp a rendszerszemlélettől reméli. E szemlélet szerint egy családban, párkapcsolatban folyamatosan kölcsönhatásban vagyunk egymással, így ha az egyikünk viselkedése változik, az nagy valószínűséggel kihat a többiek viselkedésére is.

Az egyéni alkalmak, beszélgetések során közösen igyekszünk megtalálni és felülírni azokat a - szinte forgatókönyvszerűen lezajló - eseményláncokat, melyek már-már ördögi kört jelentenek a párkapcsolatban, s megkeserítik a mindennapokat.